A KECSKEMÉTI KASZINÓ KULTURÁLIS EGYESÜLET
TÖRTÉNETE 1990–1997.
1.3. Az első teljes év (1991.)
1.4. Biztató eredmények, némi aggodalom (1992.)
1.5. Kiváló csoportok – szabadművelődés (1993.)
1.6. Civil kurázsi és táncműhely (1994.)
1.8. A süllyedő hajón játszik a zenekar (1996.)
1.9. …a csoportok támogatásának terhére…(1997.)
BEVEZETŐ
Magyarországon olyan változások mentek végbe
a 90-es évektől, melyek alapvetően módosították a társadalom
intézményrendszerét. Számos, elsősorban állami feladatnak tartott tevékenységről,
funkcióról mára már bebizonyosodott, hogy talán jobban, hatékonyabban
gyakorolhatják nem állami szervezetek, intézmények. Ezzel egyidőben
felértékelődött a társadalom tagjainak önszerveződése, önkéntes társulások
jöttek létre a gazdasági életben és azon kívül is. A világ számos országában
működnek szervezetek a piaci és nem piaci szféra határán. Ilyen nonprofit
intézmények az alapítványok, az egyesületek, a segélypénztárak stb. Elsősorban az
egészségügy, oktatás, kultúra, sport, tudományos kutatás területén váltak
jelentős szolgáltatókká ezek a szervezetek. Kialakulásuknak kedvez a piacorientált,
állami beavatkozás-ellenes gazdaságpolitika. A nonprofit szektor azonban azokban a
gazdaságokban a legerősebb, ahol heterogén a fogyasztói kereslet, s így a kormány
nem képes annak kielégítésére. A kereslet pedig ott heterogén, ahol nagyobb a
társadalom gazdasági, politikai differenciálódása.
Ezeket a politikai változásokat figyelhettük meg az elmúlt
évtizedben, és tapasztalhattuk meg a nonprofit szféra hazai fejlődését.
Az 1989. évi II. törvény – és a rendszerváltás – után egyre
nagyobb számban jöttek létre egyesületek, alapítványok. Ez a folyamat érvényesült
a kulturális szférában is. Részben a művelődési intézményeknek a civil
szervezetek létrehozásában, tevékenységének segítésében folytatott munkájában
(tekintet nélkül arra, hogy a civil szervezet mely szférában tevékenykedik),
másrészt a művelődési, kulturális célú civil szervezetek (egyesületek,
alapítványok) létrejöttében (ahol az előbbieknél is nagyobb szerepet játszhattak a
„hivatásos” intézmények – csoportjaik, egyes munkatársaik
közreműködésével).
Már öt év elteltével is bizonyos versenyhelyzet alakult ki a
művelődési intézmények és a civil szervezetek között. Bár ez a versenyhelyzet
„magyaros motívumokat” is hordozott – néha a létért való küzdelem, esetenként
a „dögöljön meg a szomszéd tehene is” motívum is felfedezhető benne – tény,
hogy bizonyos párhuzamosság megfigyelhető e téren.
1.1. A KEZDETEK (1990.)
Az egyesület megalakításának gondolata 1990
őszén merült fel komolyabban. A motiváló tényezők többek közt azok, hogy az
intézményben működő csoportok tevékenységük koordinálása miatt szükségét
érezték egy egyesület létrehozásának. Saját irányítású, rugalmasan működő,
gyorsan reagáló szervezetre gondoltak.
A „kulturális rendszerváltás” zűrzavarában az intézmény
(akkori nevén Szakszervezetek Táncsics Mihály Művelődési Központja) mind anyagilag,
mind jogilag bizonytalan helyzetbe került. Megszűnt az MSZOSZ kulturális irányító
szerepe és apparátusa is, ezáltal szükséges és lehetséges lett a kihívásokra
való közvetlen, gyors reagálás. Ezt tette bizonytalanná az a tény, hogy az
átmenettel együtt járó joghézagok miatt a szakszervezeti művelődési intézmények
jelentős részének nem volt semmiféle jogképessége, még csak „származtatott jogi
személy” besorolást sem kaptak. Ugyanakkor a hatályos törvények értelmében (1989.
évi II. törvény az egyesülési jogról 3. § (4) pontja illetőleg 4. § (1) pontja) a
tíz fővel szabályosan megalakult és bejegyzett egyesület önálló jogi személy!
Az egyesületet létrehozni szándékozók (közművelődési
szakemberek, amatőr és profi művészek, kiscsoportok, körök vezetői) körében
megélt tapasztalatként munkált az önkéntesen szerveződő, valóságosan létező és
tevékenykedő közösségek hasznossága, értékessége, szükségessége.
Elkészült az egyesület alapszabály-tervezete mintegy tíz oldal
terjedelemben és október közepére összehívták az alakuló közgyűlést. A
meghívottak listáján szerepeltek a városi és megyei kulturális vezetők, az
intézménnyel kapcsolatot tartó vállalatok szakmai vezetői, az intézmény társadalmi
vezetésének legaktívabb személyei. Mellettük az alapítványként működő Ciróka
Bábszínház a már egyesületként tevékenykedő Tánczos Péter Citera- és
Népdalkör képviselői, a „kvázi” egyesületként működő galambtenyésztők,
éremgyűjtők, bélyeggyűjtők valamint az intézmény szakkörei (fotó,
díszítőművész) képviselték az igazán érdekelteket. És ők valóban képviselték
is, ellentétben a többi meghívottal! Az érintett csoportok képviselőin kívül csak
három „kívülálló” jelent meg – egy a városi önkormányzat kulturális
osztályáról, kettő a művelődési központ társadalmi vezetőségének részéről.
A megalakulás helyett folytatott vita adta az alapját a következő
kísérletnek. November végére ismét alakuló gyűlésre hívták össze az
érdekelteket, az eltelt időben átfogalmazódott az alapító okirat, megtervezésre
került egy struktúra, amelyben a csoportok, körök megtartják önállóságukat és
csak az esetleges szolgáltatásokért (jogi képviseletben, szerződési, pályázati és
pénzügyekben) veszik igénybe az egyesületet. A művelődési központ a minimális
infrastrukturális hátteret biztosította az egyesületnek. A minimális létszámú
vezetőség a szolgáltatások nyújtása mellett a csoportok egymás közötti
együttműködését próbálta kiváltani, szervezni.
A gondos előkészítés és többszörös egyeztetés ellenére ez az
alakuló közgyűlés is majdnem sikertelen lett. Két művészeti csoport egyéb
elfoglaltság miatt nem küldött képviselőt, az utolsó pillanatban a Ciróka
Bábszínház is lemondta részvételét. (Pedig az előzetes egyeztetés során
létszámukra, tevékenységük intenzitására való tekintettel az egyesület elnöki
pozícióját kérték és kapták volna meg…) Ők az önkormányzati színházzá
válást célozták meg – mint az később kiderült – sikerrel.
Végül 1990. november 29-én tizenkét taggal (kilenc csoport, mint
tag és három egyesületi vezető) megalakult a Kecskeméti Kaszinó Kulturális
Egyesület. A december 3-án a bírósághoz benyújtott kérelemre 12-én megszületett
az elfogadó, nyilvántartásba vevő végzés. 1991. január 31-ig megtörtént az
adóbejelentkezés, a bankszámla-szerződés megkötése.
Az egyesület tagjai nem konkrét személyek, hanem csoportok lettek.
Az Éremgyűjtők Köre és a V.97 számú Galambtenyésztő Egyesület önmagukban is
jelentős önállósággal rendelkező, szakmailag országos szerveződésekhez kötődő
csoportok. A Tánczos Péter Citera- és Népdalkör Egyesület önálló jogi
személyiségű egyesület. Tagjai egy vállalat szakszervezeti fenntartású
citerazenekaraként tevékenykedtek, mely vállalat nem kívánta tovább fenntartani
őket. Létük megóvására alakították meg egyesületüket, de az ezzel járó
előírásokat nem tudták követni, így elsősorban ebben kértek segítséget. A
művelődési központ szakkörei közül a fotósok és a díszítőművészek
csatlakoztak. Mindkettő több évtizedes múlttal rendelkező csoport, jól kialakított
belső renddel, kapcsolatokkal. Ugyanakkor már több bizonytalan periódust is átéltek
csoportlétük során. A csatlakozás oka elsősorban az, hogy az egyesületben egy
további lehetőséget látnak a köri lét megóvására, a tevékenység folytatására.
Az 1988-ban alakult autentikus népzenét játszó Csík Zenekar is tagja lett az
egyesületnek. Módszertani szempontból különösen érdekes eredményekre vezetett
megfigyelésük. A zenekar kezdetektől nagyfokú önállóságot kért és kapott az
őket befogadó művelődési központtól. Próbahely ellenében ingyenes táncházi
muzsikálást vállaltak, majd a jól fejlődő táncházi tevékenységükhöz
támogatás megszerzésére kérték a befogadó intézményt. A velük kikísérletezett,
megvalósított együttműködés adta az egyesületi tevékenység fejlődésének
vázát.
1.2. AZ ALAPÍTÓ OKIRAT
Az alapító okirat az alábbiakat tartalmazza:
I. Az egyesület elnevezése: Kecskeméti Kaszinó Kulturális Egyesület
II. Célja, tevékenysége: Az egyesület célja, hogy a művelődés egészének olyan új vagy részterületein tevékenykedjen, ahol a közösségi művelődés jellegénél fogva nagyobb eredményekkel bíztat. Ennek figyelembevételével koordinálja, segíti, működteti az egyesületbe tömörülő csoportokat (szakköröket, klubokat, köröket stb.) Az egyesület feladatai:
– az egyesületi tagok művelődésének, személyiségfejlesztésének elősegítése
– az audio-, foto-, video- és számítógépes technikák felhasználásával való foglalkozás
– az amatőr művészeti tevékenység és az ilyen jellegű csoportok szervezése, működtetése
– kiadványok, ajándéktárgyak előállításának és terjesztésének szorgalmazása
– a turizmus, szabadidősport koordinálása, kezdeményezése
– pályázatok kiírása, kiállítások szervezése, rendezése
– kulturális, oktatási intézményekkel való együttműködés, szolgáltatások nyújtása
III. Az egyesület székhelye: Kecskemét, Rákóczi u. 3.
IV. Szervezete és működése: Az Egyesület ügyintéző és képviselő szerve az Elnökség, amelyet a csoportok küldötteiből álló testület választ. Az Egyesület általános képviseletére az elnök vagy a titkár jogosult azzal, hogy az e körben végzett tevékenységről az elnökséget haladéktalanul, a Küldöttek Testületét az elnökség döntése szerinti időpontban tájékoztatni köteles.
Az Egyesület legfelsőbb szerve a csoportok által választott és visszahívható személyekből álló Küldöttek Testülete. A Testület döntéseit nyílt szavazással hozza. Tagjai egyharmadának kérésére kötelező a titkos szavazás.
A Küldöttek Testülete kizárólagos hatáskörébe tartozik:
– az alapszabály megállapítása és módosítása
– az éves költségvetés jóváhagyása
– az Elnökség éves beszámolójának elfogadása
Az egyesület vezetősége: elnök: Salánki István népművelő (nős, három gyermek apja), titkár: Szabó Zsigmond szellemi szabadfoglalkozású (nőtlen), gazdasági vezető: Molnár Antal közgazdász (nős, egy gyermek apja)
V. Tagsági viszony
Az egyesület tagja lehet bárki, aki egyetért annak céljával, elfogadja alapszabályát és kinyilvánítja odatartozását. A tagsági viszony regisztrálása és a tagsági díj fizetése általában csoportokon keresztül történhet. Módja és mértéke is ennek megfelelő. Egyéni tagok és választott személyek regisztrálása kötelező, ennek megoldása az Elnökség feladata.
Az egyesület pártoló tagja lehet bármely természetes vagy jogi személy, amely az Egyesület tevékenységét szakmai vagy anyagi eszközökkel támogatni kívánja és akinek ilyen csatlakozását az Egyesület legfelsőbb szerve elfogadja.
VI. Gazdálkodás: Az egyesület tartozásaiért saját vagyonával felel. A tagok az egyesület tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek. Vagyon elsősorban a tagok befizetéseiből, pályázatok útján, jogi személyek és magán személyek felajánlásaiból képződik. Az egyesület – céljai megvalósítására, gazdasági feltételeinek biztosítása érdekében – gazdasági- vállalkozási tevékenységet folytathat.
1.3. AZ ELSŐ TELJES ÉV (1991.)
Nem véletlen, hogy az egyesület szakmai
tevékenységének megkezdése is a Csík Zenekar táncházához kapcsolódik. 1991-ben a
Művelődési és Közoktatási Minisztérium Közművelődési Pályázatára és a
városi Közművelődési Alap pályázatára nyújtottak be támogatási kérelmet. A
próbálkozások eredményesek voltak, a táncház egy-másfél éves működtetésére
összesen 166.000 Forintot kaptak.
A pályázatokból leszűrt tapasztalatok azt mutatták, hogy bizonyos
alaptőke nélkül szinte lehetetlen további támogatáshoz jutni. „Saját erőként”
ugyan felmutatható az önzetlenül, pénzbeli ellenszolgáltatás nélkül végzett
értékalkotó munka, de szükséges a bankszámlán konkrétan, ellenőrizhető formában
tartott pénz is. Ezt belátva a művelődési központ egyszeri 200.000 Forint
céltámogatással segítette az egyesületet. A megkötött szerződés lényeges pontjai
a következők voltak: az alaptőke lehetőség szerinti meghagyása mellett (1991-ben
viszonylag magas kamatokkal számolhattak) a csatlakozó csoportok vezetőivel közösen
kialakított elvek szerinti tevékenységfinanszírozás.
Jól nyomon követhető az egyesület tevékenységének
„intézményesülése”: bankszámlaszerződések (a pénzek hosszabb távú, kamatozó
lekötésére), a tevékenységi területek SZTJ számának meghatározása, befizetési
csekk nyomatása. És egyre több szerződést kötöttek: a minisztériumi és a városi
pályázattal, az OTP-vel reklámtevékenység folytatásával kapcsolatban. Ez az a pont,
amikor szükségessé vált a „profik” közreműködése, mert az egyre szaporodó
papírmunka elveszi az amatőr művészeti tevékenység örömét. Az év végén a
hivatalokkal való elszámolások csak fokozták az írásbeliséget. Elszámolás a
támogatásokról, majd az év végével kezdődő, a következő év májusáig tartó
APEH ügyek (SZJA előleg, társasági adóbevallás stb.) „keseríthetik” az
egyesületi életet.
Mit hozott az év végén az egyesületi „elszámolás”? Kialakult
az egyesület és környezete (intézmények, hivatalok) kapcsolatának váza. Gyarapodott
az egyesület tagjainak köre: jól képzett táncosok egy csoportja Padkaporos
Táncegyüttes néven csoportot alapított és a Csík Táncházban szerzett tapasztalatai
alapján csatlakozott az egyesülethez. Ez évben egyesület jóformán csak egyetlen
csoportnak a Csík zenekarnak és táncházának az ügyeit intézte. A tevékenység mind
anyagilag, mind szakmailag jónak mondható volt. Az év során kapott 186.000 Ft
támogatás többségében szakmai, csak 20.000 Ft erejéig szponzori támogatóktól
való. Harminc táncház, közöttük az angol anyanyelvi tanárok, a Békehadtest
Magyarországon dolgozó tagjai, a Betlehemes találkozó több országból érkező
fellépők részvételével. A zenekar ebben az évben megkapta a „Népművészet Ifjú
Mestere” címet, többször szerepelt a rádióban.
A Kecskeméti Fotókör, immár mint a KKKE tagja a hagyományokat
folytatva tevékenyen részt vett a Bács-Kiskun Megyei Fotóamatőrök és
Fotószakkörök Pályázatának kiírásában, létrehozásában, vándoroltatásában.
Ez a két évente meghirdetett pályázat 1991-ben tizenegyedik alkalommal került
megrendezésre. A Kecskeméti Fotókör tagjainak képei is falra kerültek. Az
Éremgyűjtők Köre minden év nyarán (augusztusában) megrendezte a Hírös
Numizmatikai Napot, mely nemcsak a gyűjtők találkozásának és az egymással való
cserének ad lehetőséget, hanem előadások is elhangzanak, és az alkalomra külön
érmét bocsátottak ki.
1.4. BIZTATÓ EREDMÉNYEK, NÉMI AGGODALOM (1992.)
Az év elején az „intézményesülés” jelei
erősödtek: új statisztikai számjelet adott a Központi Statisztikai Hivatal,
felmérést végzett az egyesület és csoportjai körében a Közösségfejlesztők
Egyesülete, Kecskemét Megyei Jogú Város Oktatási és Kulturális Irodája.
Januárban a galambtenyésztők háromnapos kiállítást hoztak
létre, melynek helyszíne a Táncsics Mihály Művelődési Központ. Itt bemutatták a
madarakat, zsűrizték, díjakat adtak át. Ez a kiállítás ezt követően évekig
megrendezésre került.
Februárban elkészült két nagyobb projekt, az egész évi táncházi
tevékenység támogatására, illetve a Csík Zenekar első kazettájának
megjelentetésére. Ez ügyben több lehetséges támogatót és szponzort is megkerestek.
Érdemben csak az OTP válaszolt.
Márciusban ismét lehetett közművelődési céltámogatásért
pályázni a minisztériumhoz. Az egyesület a Csík Táncház folyamatos támogatásának
kérelem mellett két másik pályázatot is benyújtott: a Kecskeméti Fotókör a
Kiskunsági Nemzeti Park területén fotókat és színes diákat készítő
tevékenységének folytatására; a Kecskeméten működő, minőségi népzenét
játszó csoportok repertoárjának rögzítésére.
Érdekes megfigyelni, hogyan alakult ki és fogalmazódott meg a
tevékenység bővülése: először a Csík Zenekar és a Tánczos Péter Citerazenekar
lettek tagjai az egyesületnek. Majd a táncházakon, a próbákon és a fellépéseken
megjelentek a többi zenekarok tagjai is, beszélgetek, információt cseréltek. A
sejtésekben, kívánságokban megfogalmazódó igényeket az egyesület vezetősége
öntötte formába.
Áprilisban meghirdetésre került a városi Közművelődési Alap
pályázata. Az egyesület ide is benyújtotta a fent említett három pályázatát,
valamint a Padkaporos Táncegyüttes működési költségeivel, és a Csík Zenekar
műsoros kazettájának kiadásaival kapcsolatos pályázatait.
Május-júniusban a város, augusztus-szeptemberben a minisztérium is
többségében kedvező választ adott. Közben elkezdődtek és folyamatosan
szerveződtek a tevékenységek: a Csík Zenekar táncházai, fellépései mellett
stúdióba vonult, a fotósok a megszerzett engedélyek birtokában ellátogattak a
Nemzeti Park területére, elkészítették képeiket.
A nyár elején új csoporttal bővült az egyesület: a régi zenét
játszó Renaissance Consort csatlakozott hozzá. Tagjai képzett zenészek, a
tevékenységük intézményi hátterét egy évtizedig a Táncsics Művelődési Ház
adta. Egyesületi belépésüket a fellépések anyagi részének lebonyolítása, és a
biztosabb jogi háttér indokolta. Cserébe közreműködtek táncházakban, szakmai
tanácsokkal segítették a csoportokat.
Az ősz elejére beérkezett az egyesület számlájára 314.000 Forint
szakmai, 30.000 Forint szakmai támogatás. Elkészült a Csík Zenekar kazettájának
stúdiófelvétele, a kiadáshoz szükséges engedélyek, nyomdai anyagok birtokában
elkezdődött a sokszorosítás. Számos fotó készült a Nemzeti Parkban, elkezdődtek a
zenekarok repertoárjának rögzítései is.
Természetesen a rózsás helyzetnek voltak tüskéi is. A kért
támogatások felét-harmadát adták csak meg, így nem sikerült a fotóanyagból
kiállítást készíteni, a zenekar kazettájának kiadásához a Padkaporos
Táncegyüttes támogatásából kellett kölcsön kérni. A csoportok vezetői ebben
megegyeztek, és az így megvalósított programok során 46.000 Forinttal kellett
túllépni az engedélyezett kereteket.
Az év végével ismét elkezdődött az elszámolások, bevallások,
jelentések készítésének időszaka. Bővülő tevékenység, kézzelfogható
eredmények mellett némi szorongást keltett a támogatás csökkenése, a tervezett
keret túllépése.
1.5. KIVÁLÓ CSOPORTOK – SZABADMŰVELŐDÉS (1993.)
Ez év januárjában a Csík Zenekar novemberben
kiadott első kazettájának forgalmazása és a zenei anyag CD lemezen való
megjelenésével kapcsolatos pályázatok írása jelentett komoly munkát.
Februárban dán művészeti csoportok érkeztek a városba, a
látogatás a Dán Kulturális Intézet és a KKKE szervezésében jött létre. A Magyar
Rádió felvételeket készített a Csík táncházban.
Márciusban vált nyilvánossá, hogy a minisztérium helyett a
Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány írja ki, kezeli az országos
közművelődési pályázatot. Elég nagy volt a bizonytalanság ezen ügy körül.
Előrelépésként értékelhető, hogy a városi Közművelődési Alap kiírása már
március közepén megjelent. Az ide benyújtott pályázatok a következők voltak: a
Csík Zenekar táncházi tevékenységének folytatására, a Kecskeméti Fotókör
elkészült anyagának kiállítására, a Padkaporos Táncegyüttes tevékenységének
támogatására, a népzenei csoportok repertoárjának további rögzítésére, valamint
Csík Zenekar stúdiófelvételének CD lemezen való megjelentetésére. Ez utóbbit
elutasították, de a többire május közepén pozitív válasz érkezett. Üröm az
örömben, hogy a megítélt összegek nem fedezték a tervezett programok minimális
költségeit sem (összesen 180.000 Forint).
Az évek folyamán megfigyelhetően erősödő tendencia, hogy még a
leggondosabban alátámasztott anyagi igényeket is „fűnyíró elv” alapján
nyirbálták meg. Ez egyes pályázatoknál a tervezett kulturális szolgáltatások
csökkentésével magát a megvalósítást nem tette lehetetlenné (25 táncház helyett
lehet 15-öt tartani), másoknál kivitelezhetetlenné tette az elképzelést (10
nagyméretű színes nagyítás még nem kiállítás).
A nyár folyamán a Csík Zenekar és a Padkaporos Táncegyüttes
viszonozta a dánok vendéglátogatását, ők utaztak ki Dániába. Ezután a Padkaporos
tagjai romániai (Erdély és Moldva) gyűjtőúton vettek részt.
Augusztus végén bemutatásra került a Kiskunsági Nemzeti Parkban
készült képek kiállítása. Ennek szomorú aktualitását adta a Nemzeti Parkban
pusztító erdőtűz. A Fotókör 1993-ban is megrendezte a megyei fotópályázatot.
Voltak persze kevésbé jó hírek is: a megyei pályázaton
elutasították a Csík Táncház és a fotókiállítás támogatását, országos
szinten a Csík CD tervét. A KSH is „rájött”, hogy létezik nonprofit szektor, és
egy bonyolult kérdőívvel örvendeztette meg a szektor tagjait, amit azóta évente
megismétel.
Október közepéig lehetett beküldeni a Művészeti és
Szabadművelődési Alapítvány pályázatait. Komoly igazolások mellett nevezési díj
ellenében fogadták a pályázatokat. A Csík Táncház tevékenységének támogatása,
a fotókiállítás létrehozásának támogatása, az amatőr népzenei csoportok
repertoárjának rögzítése került beküldése. Novemberben pozitív válasz érkezett
mindháromra. Összesen 89.000 Forintot ítéltek meg. A dolog apró szépséghibája: a
végeredményben 1993-as felhasználásra tervezett támogatás, – melynek jelentős
része már szeptember végéig elköltésre került – december legvégén került
átutalásra. Az egyesület a létrehozása során kapott alaptőke ideiglenes
felhasználásával átvészelte ezt az időszakot és saját lehetőségein belül
sikeresen tevékenykedett.
De mit tudott tenni az, akinek nem volt pénzügyi tartaléka? A civil
szféra életrevaló képviselőinek ilyen módszerrel való válogatása napjainkban is
alkalmaz hasonló eljárást. Elég megemlíteni talán a Gyermek és Ifjúsági Alap
pályázati rendszerét: nyerj pályázatot, valósítsd meg a programot, számolj el,
majd hónapok elteltével küldi az anyagi támogatást.
Decemberben az egyesülethez tartozó csoportok közül kettő is
megkapta a Kiváló Művészeti Csoport címet: a Csík Zenekar és a Díszítőművész
Szakkör. A zenekar esetében mindenképpen nagy szerepe volt ebben az egyesületnek, a
már eddig említettek mellett a díjjal kapcsolatos előterjesztést is az egyesület
adta be. A díszítőművészek belépésük óta nem kértek különösebb támogatást.
Az év végén alakultak ki az első kezdeményezések: a fotókör tagjait kérték fel
elkészült munkáik, illetve feldolgozásra szánt motívumok fényképezésére.
1.6. CIVIL KURÁZSI ÉS TÁNCMŰHELY (1994.)
Ez év elején tovább bővült az egyesülethez
kapcsolódó csoportok köre. Több, mint húsz néptáncos a Kecskemét
Táncegyüttesből kiválva, vagy kettős tagságot fenntartva egy új formációt
alapít: a Kurázsi Táncműhelyt. Már megalakulásuk első pillanataiban az egyesületet
választották a csoport hivatalos segítőjévé. A kialakított szervezet hasonló, de
minőségileg magasabb szintű, mint az eddigiek. Szakmai munkájukban teljes
önállóságot kértek és kaptak, az egyes pályázati lehetőségek felderítését és
a pályázatok elkészítését is vállalták. Már januárban be is nyújtottak egy
pályázatot sikerrel (100.000 Forint a Lakitelek Alapítványtól).
Februárban megkezdődtek a Csík zenekar második kazettájának
stúdiófelvételei, bár támogatók még nincsenek. Ezt az anyagi hátteret az eladott
kazettákból befolyt bevétel biztosította.
Február-március a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány
nyári pályázatainak ideje volt: a Kecskeméti Fotókör tagjai a Nemzeti Parkban
szervezett fotós táborra nyújtottak be pályázatot. Április közepéig e témában
másik három helyre pályáztak: a Környezetvédelmi Minisztériumba, a Magyar
Természetvédők Szövetségéhez és a Bács-Kiskun Megyei Közgyűléshez.
Április végén ismét pályázható a városi Közművelődési Alap.
A Csík Zenekar táncháza és második kazettája, a fotóstábor, a Padkaporos
Táncegyüttes szerepelt a pályázatokban. Különféle népművészeti és néptáncos
pályázati kiírásokra a Kurázsi Táncműhely négy tervezetet is beadott. A Padkaporos
Táncegyüttes 100.000 Forintot nyert a Lakitelek Alapítványhoz benyújtott
pályázatával.
1994 májusában az egyesület alapítvány létrehozása érdekében
nyújtott be kérelmet a Megyei Bírósághoz. Az alapítvány az egyesülethez
kapcsolódó csoportok tevékenységének segítését célozta. Már 1991-ben is
felmerült az alapítvány gondolata. Általában is elmondható, hogy a szélesebb
hatókörrel működő, nagyobb tapasztalatokkal rendelkező egyesületek kísérletet
tettek alapítványok létrehozására, mintegy önmaguk megduplázására. Ennek legfőbb
oka az így megszerezhető adózási és adományozási kedvezmények voltak. 1992-93
folyamán a kedvezmények jelentősen csökkentek, de az előrejelzések ismét pozitív
változásokat ígértek.
Kellemetlen hírekkel kezdődött a nyár: szaporodtak a
„sajnálattal értesítjük” kezdetű válaszlevelek. Senki sem támogatta például a
fotóstábort, pedig szép számmal jelentkeztek az érdeklődő fotósok. Ez is egy olyan
program volt, amit nem lehet több kis lépésben megvalósítani, így tehát elmaradt. A
Közművelődési Alap csak a Csík Táncházat és a Padkaporos Táncegyüttes támogatta
összesen 70.000 Forinttal.
Augusztusban az egyesület sikerrel közvetített a Kecskeméten
megrendezésre kerülő EFOTT szervezői és öt népzenei együttes között, a
turisztikai találkozón való föllépés ügyében. Bár további pályázatokat nem
nyer, de szép forgalmat bonyolított le a Kurázsi Táncműhely. Fellépéseket
vállaltak falunapokon, egyéb eseményeken és a bevételt a csoport céljaira
fordították: tánctanítás, koreográfia-díj, ruhaanyagok.
Szeptemberben elkészültek a Csík Zenekar stúdiófelvételei, melyet
anyagiak hiányában végül december végén – a zenekar személyes kapcsolataival egy
szolnoki szponzorral, egy jászberényi nyomdával és a kecskeméti Origó Stúdió
közreműködésével – sikerült kiadni.
A Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány a költségvetési
elvonások miatt az ősz folyamán nem írt ki újabb pályázatot, így az ez évi
források a továbbiakban elapadtak.
November végén válaszolt a bíróság az alapítványi kérelemre,
hiánypótlásra szólítván fel az egyesületet. Ez megtörtént, így december 21-én
bejegyzésre került a Városi Kaszinó Alapítvány.
1.7. AZ ÉVEK SZÁLLNAK…(1995.)
Az év elején a Csík Zenekar tagjai átveszik a
„Két út van előttem” kazetta tiszteletpéldányait.
Februárban az OTP-hez fordulunk a táncház támogatása ügyében –
sikerrel (50.000 Ft)!
Márciusban a Tavaszi Fesztivál idején
télbúcsúztató-tavaszköszöntő nappal mutatkoznak meg az egyesület csoportjai.
Szabadtéri hagyományőrző program Csíkékkal, a Padkaporos Kamarával, a Ciróka
bábosaival. A Táncsics nagytermében a Tánczos Péter citerásai, vendégek a Szabadkai
Népkör Tücsökzenekara, a Kurázsi Táncműhely hat koreográfiája, majd táncház
hajnalig a Csík zenekarral, benne a szabadkai Ballangó Együttes pajzán műsora
(erotika a népdalokban).
A Táncműhely tevékenységéhez, a munka fejlesztéséhez egyre több
támogatás kellene. Pályázunk tehát a Muharay Elemér emlékére szakalapítványhoz,
az Ezredforduló Alapítványhoz, az Országépítő Alapítványhoz. Több országos
pályázaton kérünk pénzt a táncházak folytatásához. (Eddigre 150 fölött jár a
megrendezett események száma! Egyre növekszenek a költségek – érződik a
Bokros-csomag hatása. Megoldásként a havonta rendezett, nagyobb hangsúlyt kapó, több
szereplőt felvonultató és remélhetőleg több fizető vendéget vonzó „bálak”
rendezése merült fel.) Egyedül a Művészeti és Szabadművelődési alapítványnál
járunk sikerrel (20.000 Ft).
Folyik néhány csoport (Renaissance Consort, Fotókör, Csík Zenekar)
pályázatainak szakmai előkészítése (árajánlatok, tapasztalatok gyűjtése).
Májusban tanácskozást tartanak a Városházán Kecskemét kulturális
arculatának kialakításáról, amelyre az egyesülethez tartozó összes csoportot
meghívják – azután kiderül, hogy egy formális gesztus az egész.
Május végén a rüsselsheimi Akkordeon Club 1933 látogat városunkba
és ad közös műsort a Tánczos Péter citerásaival. Művészileg nem látszik az 50-60
év előny, de egyesületileg…
Végre hasznát látjuk az egyesület alapítványának: Sőreg Dénes
nagyléptékű Kalevala kiállításának támogatását bonyolítjuk vele.
Kiírják végre a városi Kulturális Alap pályázatát – beadás
június 15, döntés erre 30 nap. Jó ha augusztusra kap pénzt, aki kap – aztán sietve
költheti december közepéig!
Mindenesetre pályázunk a Csík táncházzal, a Kurázsi
Táncműhellyel, a Padkaporos Kamarával, a 15 éves Renaissance Consorttal.
Szép dolgok történnek – közös finn-magyar táncház a Kalevala
faragványai között (éljen a Csiperó!), Csík Janiék és a Kurázsi a műkertvárosi
„Rajkó-táborban”, erdélyi gyűjtőúton a kurázsisok, folk szerda – citerások
nyáron a főtéren. Több kiállításon szerepelnek a fotósok.
A bajaiakkal közösen szerveződik a 13. Megyei Fotópályázat.
A város támogatja a Csík táncházat, a Kurázsit, a Padkaporost
(„Megjegyzés: Javasoljuk, hogy az együttes tagjai fontolják meg a Kecskeméten
működő más amatőr táncegyüttesekkel való működés lehetőségét” sic!) De
lehet írásban elszámolási határidő módosítást kérni.
Szép sorban jönnek a „sajnálattal értesítjük, de …nem
támogatjuk…” levelek a Kurázsi pályázataira. Azért októbertől nagy létszámú
utánpótlás csoportot indítanak a Táncműhely tagjai, helyszín a Piarista Gimnázium
díszterme. Kezdődik a Ki-Mit-Tud, indulnak itt is. Hat koreográfia, 12 föllépés a
mérleg.
Év végén pályázati elszámolások (a táncházra határidő
módosítási kérelem) és új pályázatok (a Kurázsi a Lakitelek Alapítványhoz, a
Csík 3. hangzóanyaggal a Petőfi Nyomdához – ők meg is nyomnák a borítót, Pócs
Péter megtervezné, Janikáék el is húzták, elkezdődtek a próbafölvételek. Már
„csak” a gyártatás, kiadás hiányzik.)
Több rémhír kering a Rákóczi úti épületről, elég nehéz a
művelődési ház anyagi helyzete…
1.8. A SÜLLYEDŐ HAJÓN JÁTSZIK A ZENEKAR (1996.)
Bejött, amit igazán nem hittünk eddig: az
egyesület alapítványába gyűjtött pénzből kellett segíteni a csoportjainknak
helyet biztosító Táncsics Művelődési Ház fenntartását.
Reméljük, sikerül kellő támogatást kapniuk a tartós megmaradásra
is.
A Csík Zenekar lemezének kiadására pályázunk az Ezredforduló
Alapítványhoz.
A Tavaszi Fesztivál idején regionális táncháztalálkozó (a
„tavaszköszöntő” cím megtetszett a Planetáriumnak…)
Sajnos az OTP szerint: „jelenlegi elkötelezettségeink nem teszik
lehetővé…” szegény táncház! Innen már nem kap támogatást.
Március végére a Kurázsi Táncműhely megnyeri a Ki-Mit-Tud megyei
döntőjét, és mehetne a TV-s selejtezőre, de pénz sehol. Kérelemmel fordulunk a
Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsághoz. (Meg a Nemzeti Kulturális Alaphoz, a Pro
Renovandához…)
Az Oktatási és Kulturális Iroda válasza: „…Ön végleges
választ beadványára /pályázatára/ június második felében fog kapni.” 1996,
április 16. –A selejtezőre meg sürgősen utazni kellene. (Busz, zenekar, viselet)
Közben minősítő Gyulán – erre még tellett a pénzből.
Komoly zsörtölődésre a Kulturális Bizottság soron kívül ad
50.000 Ft támogatást (május 7.) Így azután lóhalálában futunk a lehetőség után
– irány a selejtező! Hajszállal lemaradtak!!
A Renaissance Consort és a Gaudium együttes közös kazettán dolgozik
– Szlovákiában!
Ha tudnák, hogy az APEH Csík Jánostól érdeklődik: Milyen
jövedelme származott a két kazetta kiadásából? (Kapott összesen 30 promóciós
kazettát!)
Május közepén Kulturális Alap kiírás: Csík táncház, Fotókör,
Kurázsi, Renaissance Consort.
A Fotókörrel még az Alapítvány Bács-Kiskun Megye Művészetéért
kiírására is pályázunk.
És nyerünk: a Fotókör mindkét helyen (15.000 és 20.000 Ft) a
Kurázsi Táncműhely ismét (még 40.000 Ft)
Akár örvendezhetnénk is, csak közben süllyed a hajó (ismét
padlón anyagilag a művelődési ház) Az alapítványban gyűjtött teljes összeget fel
kell áldozni a fönnmaradáshoz. Ha csoda nem történik, az alapítványnak is vége.
Folyamatos tárgyalások, egyeztetések, rém- és álhírek a sajtóban. Elhelyezik,
áthelyezik, támogatják, megszüntetik…
A süllyedő hajón meg játszik a zenekar. Jól sikerülnek a
táncházak (csak tudnánk, miből?)
Nem sikerült támogatást szerezni a lemez kiadásnak, bár dereng
valami remény – de az már nem egyesületi ügy lesz.
A Renaissance Consort meg a szervezők kedvence lett. Egyre több
rendezvényen zenélnek! Az év végére megjelent Szlovákiában a CD-jük (Mert az lett,
nem kazetta.)
Kilenc kiállításon is falra kerülnek szerte az országban a fotósok
képei, vándoroltatjuk az országban a megyei pályázat anyagát.
18 fellépéssel büszkélkedhet a Kurázsi Táncműhely (sajnos egy
hajszállal lemaradtak a TV-s szereplésről – az előzményeket ismerve még így is
szép az eredmény). A Népművészet Ifjú Mestere címet érdemelte ki Balogh Ildikó
és Fantoly Gyula. Hét helyen is tanítják a néptáncot a csoport rátermett tagjai –
jön majd az utánpótlás! Csak azt nem tudjuk, hova!
1.9. …A CSOPORTOK TÁMOGATÁSÁNAK TERHÉRE…(1997.)
A Kurázsi ismét pénzt szeretne – kér is a
Lakitelek alapítványtól és a várostól. Az előbbi sikeres (10.000 Ft) a város
szerint: majd márciusban ismételje meg szándékát…
Mindenesetre felkérik, „hogy vegyen részt az ünnepi
megemlékezésen, és műsorával színesítse azt.” Színesíti…
A Tavaszi Fesztivál idejére az egyesület kap megbízást (és 100.000
Ft-ot) a Gyermek Néptánctalálkozó és a Regionális Táncház (idén újra
„Tavaszköszöntő”) megszervezésére.
Jó hangulatú, sikeres nap volt.
A Kulturális és Idegenforgalmi bizottsághoz benyújtott
pályázatunkban szerepel az új szlogen: „Kecskemét a zene városa” és
vázoljuk a koncepció lényegét. A pályázat azután nem nyer támogatást, „mivel
nem kifejezetten turisztikai célokat szolgál”, de a gondolat valahol talán
megfogan…
Tovább sűrűsödnek a viharfelhők a Táncsics Művelődési Ház
fölött. Kiderül, hogy a város költségvetésében szereplő 1 milliós összeg nem a
ház támogatását, hanem a csoportok – így az egyesülethez tartozó csoportok –
támogatását szolgálná, ha „elhelyezésük megoldódott”.
Keményebben: Aki elmegy, kiszáll, az kap pénzt, aki meg nem, annak
annyi.
Kitartás, árulás, praktikum és praktika… egyénenként és
csoportonként is más a helyes válasz, csak azt nem tudni, mi is az!
Mindenesetre a Renaissance Consort hangszereinek „megszerzéséért”
– a csoportnál maradásáért megtesszük a szükséges lépéseket. (A Megyei Tanács
támogatásával vásárolt hangszereket az akkor még „megyei” Erdei Művelődési
Központ közreműködésével szerezték be, ott is voltak leltárban, onnan
profiltisztítás miatt átkerültek a Zeneiskolába – papíron. A hangszereket ezalatt
a Consort zenészei ki sem adták kezeikből.). Pályázunk a Kulturális Alaphoz is,
sikerrel! (50.000 Ft)
A Kurázsi Táncműhely lengyelországi meghívása örömteli gondokkal
jár, de sikerül jól megoldani. Végre az első hivatalos külföldi turné!
A fotókör a bajaiakkal közösen meghirdeti a 14. megyei
fotópályázatot, és a kör vezetőjének 75 éves születésnapjára életmű
kiállítást készít Vincze János alkotásaiból.
Az élet zajlik tovább – Csík János amerikai útjához a vízumot
elsőre nem adják ki – itt is elkél némi egyesületi segítség. „A Táncsics
Mihály Művelődési Házban működő csoportok támogatásának terhére” (milyen
szépen hangzik!) 200.000 Ft támogatást hívunk le az év végéig tartandó táncházak
megvalósítására. Azután még 100.000 Ft ugyanebből a keretből. (Maradt pénz, mert
a fotósok és a Consort nem kért a „vérdíjból”!)
A Fabatka Zenekar, mint a Táncműhely állandó kísérője ebből a
keretből 30.000 Ft-ot kap.
A zenekar 40 föllépéssel csúcsot javított. A Táncműhely
kísérete mellett önálló táncházak szerte a Dél-Alföldön.
A Kurázsi Táncműhely 19 fellépése már nem ilyen sok, de igen
fajsúlyos. Néptáncantológia, Országos Táncháztalálkozó, Budapesti Tavaszi
Fesztivál, lengyel turné… És 100.000 Ft a Kulturális alapból, meg 300.000 Ft a
Táncsics elhagyásáért… Ilyen az élet.
A Consort 29 föllépést teljesít az évben – ebből 16-ot öt
külföldi turnén (Szlovákia kétszer, Németország, Ausztria, Románia) Elkészül az
„Útközben” kazetta a Gaudiummal. Pozitív döntés születik hangszerügyben.
A Csík Zenekar 83 föllépése, benne 13 külföldi (Németország,
Franciaország, Ausztria, Svájc, Románia), a Fonó által megjelentetett CD sikere, a
zenekarvezető egy hónapos amerikai turnéja jól mutatja: a legjobbak közé verekedték
magukat.
Egyre sikeresebb csoportok, növekvő hírnév – csak hová megyünk
jövőre? Mert a Táncsics Művelődési Háznak vége. Már csak a tisztességes
megszűnésért folynak a tárgyalások.
És a Kaszinó?
Jól tudjuk, hosszabb távon a kaszinó mindig nyer. De addig…
ÖSSZEGZÉS
A vizsgált időszak kézzelfogható eredményei:
két kiadott műsoros kazettán a Csík Zenekar népzenei anyagai, a Kiskunsági Nemzeti
Park területén készült körülbelül 40 darab nagyméretű, kasírozott, színes
fotóból álló kiállítási anyag, mintegy húsz kazettányi népzenei felvétel az
adott időszakban Kecskeméten működő népzenei együttesek repertoárjával. Nem
tárgyiasult, de környezetére ható tényező a létrehozott alapítvány és maga az
egyesület. Az egyesület, mint a csoportokkal való segítő együttműködés példája,
és az egyes csoportok együttműködésében rejlő, az adott időszakban még korántsem
kihasznált lehetőség.
Külső kényszerek és belülről jövő elképzelések hatására
kellő időben és kellő helyen jött létre az egyesület, és fokozatosan növelte
hatókörét, bővítette tevékenységét. A kezdeti – utólag visszafogottnak tűnő
– egy-két év egyértelműen sikeres, örömteli volt. Az ezt követő években a
kulturális területet továbbra is erősen érintő recesszió hatása érzékelhető. A
választási évek a kialakulatlan politikai struktúra miatt mindig bizonytalanságot
hoztak és hoznak azóta is a változások miatt. A tevékenységi kör bővülése a
csatlakozó csoportok számának növekedése és a külső szervek által megkövetelt
egyre növekvő számú papírmunka a periódus végére lekötötte az egyesület
vezetőségének kapacitását. A továbblépés irányába mutató egyik út a Kurázsi
Táncműhely még nagyobb önállóságra való törekvése. Elképzelhetőnek látszott a
vezetőség további aktív tagokkal történő bővítése is. Az egyesület vizsgált
időszakban folytatott tevékenységét pozitívan kell értékelni. Ez nem jelentheti a
teljes elégedettséget, és nem jelentheti azt sem, hogy mindenki által követendő
példának tekintsük. Már csak az időközben bekövetkező szabályi változások miatt
sem. Nagyon sok speciális tényező játszott közre abban, hogy tevékenységük
eredményes volt, és a heterogén összetételű szervezeten belül nem az egyes
csoportok, irányzatok kiszorítása, hanem együttműködésre késztetése és egyre
újabb közösségek befogadása vált követendővé. Egy út, egy lehetőség, de nem az
egyedüli volt a civil szervezetek életében.
A történet folytatódik... (1998-tól a közhasznúsági jelentésekben)